A borcsütörtök egy olyan rendezvénysorozat szeretne lenni, amely a bor és a kulináris élvezetek harmóniáját teremti meg, egy alapvető közös pontba foglalva a rendezvényeket: ezek ugyanis egy adott borászati, vagy borászati elemmel rendelkező mezőgazdasági/gasztronómiai jeles naphoz kötődnek.

A jeles napokon a borfogyasztás mellett az étkezésre is nagy hangsúlyt fektettek – ezt próbáljuk magunk is részben reprodukálni, részben olyan élményeket nyújtani, amely nem jellemző más, hasonló rendezvényre.

Ezek a gasztroélmények alapvetően a street kitchen magasabb minőségét jelentik. Apropó, van ennek az utóbbi évek gasztroblogger világában elterjedt kifejezésnek egy meglehetősen régi magyar változata: a lacikonyha a gyors, kiadós, minőségi étkezést jelenti immár fél évezrede. A továbbiakban használjuk inkább mi is ezt a kifejezést.

Összefoglalva: jeles (boros) napok és hozzá kapcsolódó magas minőségű lacikonyhás ételek szerepelnek a rendezvények porondjain.

Az első rendezvényről:

Január 22. Vince napja, az első valódi újborünnep – Márton-nap fanatikusok most előbb gondolom néznek, majd hevesen tiltakozni kezdenek; ettől függetlenül, Márton-nap alapvetően a mezőgazdasági év befejezésének az ünnepe, az idők folyamán kétségtelen jelentős borászati hangsúlyt is kapva. Ezen a napon a gazdák hagyományosan egymás borát kóstolgatva, egymás pincéjét felkeresve, időjárási megfigyeléseket végezve (na, meg persze nem kevés bort fogyasztva… J) próbálják/próbálták megjósolni és befolyásolni a tárgyévi termést.

Ennek a hagyománynak állítottunk emléket ezzel az első rendezvénnyel, Vince napján újborokat kóstolva, értékelve az elmúlt esztendő termését, és megpróbálva magunk is „befolyásolni” a borivással az idei termést.