Amikor áldott emlékű Zenthe Feri bácsi feláll a hátához kötözött székkel, és úgy issza ki a csupor bort, hát a fene se gondolta volna, hogy azzal egyben szenzációs ingyen reklámot is biztosít a siklósi bornak.

Több, mint fél évszázaddal később a Villányi Borvidék siklósi Tenkes Hegyközségének néhány tagja elhatározta, hogy, ha nem is csuporból, de szép kóstoló poharakból igyanak ki vendégek finom helyi nedűt. Mindezt bent a várban, az északi palotaszárnyban és a csatlakozó északi palotaudvaron tehették meg.

Ha az volt a cél, hogy ezzel a rendezvénnyel elinduljanak egy önálló(bb), siklósi brand felé a borászatok, akkor ezzel a rendezvénnyel célba találtak. Gyönyörű, patinás környezet, szenzációs kilátás, remek kísérő programok. És természetesen a borok.

Amiket a következő pincészetek prezentáltak: Bakonyi Péter, Grócz Pincészet, Heumann Pincészet, Ipacs Szabó István, Janus Borház, Joó Pincészet, Malatinszky Kúria, Ruppert Pincészet, Vineas Tenkes, Wassmann Pincészet, és egy „kakukktojás”, bár kétségkívül egykor ők is az akkor még egységes Baranyai Borvidékhez tartoztak: a Vina Belje Béllyéről.

Lehetetlen volt végigkóstolni az általuk kínált összes tételt, bár tettem rá egy erős kísérletet… Közel negyvenet azért sikerült a rendelkezésre álló öt óra alatt, persze, csak kóstoló mértékkel. Azt meg lehet állapítani, hogy Siklóson is remek, kimagasló évjáratos vörösborokat lehet készíteni, és azt is, hogy a friss, ropogós fehérekben is erős a térség. Ez utóbbi tán az egyértelműbb vagy ismertebb kijelentés, de majd minden pincészet, aminek volt érlelt vöröse, elmondhatja magáról, hogy remeket készített, függetlenül attól, hogy a 13-as, 12-es vagy a 11-es évjáratból való. Az egyetlen tételsor, amelynél azt éreztem, kicsit kilóg a felkínált borok sorából, az a rozé kínálat volt. Lehet, csak az évjárat teszi, tette, de 1-2 (na jó, legfeljebb három, de ez nem jelent három borászatot…) olyan tétel volt, amely azt a szintet hozta, amit pl. a kunsági rozéktól az elmúlt években már megszokhattunk.

Egyetlen negatívumról kell talán beszámolni, a kóstolónak kijelölt terem, a nagy érdeklődésből is adódóan, időnként kicsinek bizonyult. Kétségtelen, a palotaudvarról a hegyvonulatra nyíló fantasztikus kilátás kárpótolt ezért is.

No, és ennyit a jövő évi rendezvényre lehet javítani.

Mert remélem lesz jövőre is: a bemutatkozás sikeres volt, folytatásért kiált!