„Bölcske a Tolnai borvidék tolnai körzetének tagja. 380 pincéből és présházból álló területe egy sajátos, egyedi pincefalut alkot, ahol az évenkénti Falunapok keretében több ezer fős látogatót vonzó borfesztivált szervezünk a település napján. Az évenkénti borversenyek komoly fejlődést hoztak a szőlő és bortermelésben. Ennek köszönhetően a bölcskei borok egyre inkább megállják a helyüket a megyei és országos versenyeken.” Olvasható a település hivatalos honlapján, amely helyenként igen gazdag a helytörténeti, földrajzi, néprajzi emlékek bemutatásában.
Az idézetben is hivatkozott borversenyek igen tekintélyes múltra vezethetőek vissza: mint ahogy dr. Sűrű János, a versenyt szervező bizottság vezetője, a helyi Agro-Bölcske Zrt. vezérigazgatója, a keszthelyi agráregyetem címzetes egyetemi docense elmondta, a 47. volt az idei. Szép szám, főként azért, mert nem kap olyan nagy hírverést egy ilyen helyi/körzeti borverseny, mint amekkorát, akár csak a borral kapcsolatos érdeklődők számára, kellene kapnia. Nem menti a helyzetet az sem, hogy más, hasonló, kisebb vagy nagyobb múltú helyi versenyek sem kapnak…
Az idei esztendőben a meteorológiai tél utolsó napján, február 28-án került sor a rangos versenyre, amelyen ezúttal sikerült részt venni Ladányi Attila barátom közreműködésével. Igazi kibicek voltunk, mert, hát, amíg nincs WSET intermediate papírom, addig azért nem ülnék be bírálni, volt a válasz magyarázata, hogy miért nem, viszont nagyon jó ellátásban részesültünk, főként, miután kiderült, a pécsi Borcsütörtök számára jöttünk információt, esetleg borokat gyűjteni. Hamar komoly, egész napos pártfogónk is akadt az egyik jelentős helyi bortermelő, ifj. Baranya István személyében. Ő egyébként a község polgármestere is tavaly ősz óta, így dupla volt a megtiszteltetés. Innen is, még egyszer köszönjük a vendéglátást, neki is, Jánosnak is, valamint Meretei Lászlónak is, aki a helyi Kertbarátok Kör vezetőjeként a konkrét versenyszervezési feladatokat látta el.
Az ő információi alapján tudtuk meg, hogy a honlapon említett kb. 380 présház tulajdonosai egykor mintegy 200 hektáron műveltek szőlőt, amely mára kb 90 hektárra apadt. Ha a történelmi adatot tekintem, akkor ez minimum 380 termelő családot jelentett, átlagosan egy magyar kataszteri hold területtel. Elég nagy számok ezek, akármennyire is 3 ezer körüli a lakosságszám, sőt, 1910-ben, a Révai Nagy Lexikona szerint 4584 lakosa volt a tolnai megyei nagyközségnek! 200 hektár, az akárhogy is osztjuk, szorozzuk, kb. 18 000 hl, ami 1,8 millió liter bor. Ha az egy évszázaddal korábbi kb 15 literes fejenkénti éves borfogyasztást kétszeresen is vesszük (elvégre borvidéken vagyunk), és beszorozzuk az akkori 4,5 ezres lakosságszámmal, akkor azt kapjuk, hogy a település lakossága az általa megtermelt bornak még a 10%-át sem itta meg, azaz, minden kétséget kizáróan elsőszámú kereskedelmi cikke volt a bölcskeiknek a boruk. Ez a megmaradó és értékesített mennyiség jóval több, mint félmillió koronás bevételt eredményezett a múlt századforduló alatt, amiből legalább ezer tanítói állás éves jövedelmét lehetett fedezni… Az egykor volt magas népességszám, a település megtartó ereje és fejlődése gyökerét tehát látjuk. Mi a helyzet mára?
Az idei versenyen több, mint 200 minta indult, a következő kategóriákban: új fehérborok, új vörösborok, rozék-sillerek, óvörösborok, ófehérborok. Utóbbiakhoz egy kis magyarázat, egyben talán az egyetlen kritika: ezekben a kategóriákban minden, nem 14-es évjáratú bor indult, azaz, a bortv. értelmében nem csak óborok, tehát ez a két kategória sokkal inkább szolgálna rá az évjáratos elnevezésre.
A verseny magas színvonalat hozott, közel negyven bor lett aranyérmes a kategóriákban, összesen. Az évjáratos fehérborok versenyét Berek Mihály nyerte meg, 13-as sárgamuskotály borával, Tomolik János előtt, akinek szintén 13-as sauvignon blanc-ja végzett a második helyen. Az új fehérborok között Tomolik János chardonnay bora nyert. Az évjáratos vörösborok mezőnyét dr. Sűrű János 12-es cabernet sauvignonja nyerte, szoros versenyben Tomolik János szintén 12-es, szintén cabernet sauvignonja, saját, 13-as cabernet sauvignonja és Meretei László 12-es kékfrankosa előtt. Meg lehet tehát jegyezni, a szervezők mint versenyzők is kitettek magukért. A siller kategóriában Tomolik János sillere nyert dr. Tóth Mihály cabernet sauvignon sillere előtt. A rozé kategóriában Tomolik János cabernet sauvignon-kékfrankos rozéja győzte le Keresztes Pál cabernet sauvignon rozéját.
Látható, hogy egy nevet mindenképp érdemes megjegyezni, Tomolik Jánosét, akinek amellett, hogy kiváló borai vannak, nemcsak hazájukban proféta ezekkel a borokkal: a rozé aranyérmes bora volt a 2014-es Miklós-napi országos rozé borverseny egyik győztese is! Nem véletlen, hogy ennek a beszámolónak lesz egy második része is…
Volt szerencsénk kóstolni mindkét kiemelt rozé bort, nagyon szép, kerek, kellemesen, de nem tolakodóan illatos, finom, száraz rozé volt mindkettő, kategóriájának legjobbjai. Az évjáratos vörösek itt kiemelt első négy helyezettje is mind „megvolt”, csak a legjobbakat lehet elmondani róluk. Sűrűék borai kiválóan hozták a fajtajelleget, a 12-es már inkább a kávés-dohányos, érett vonulatot, a 13-asban még a frissebbekre jellemző fűszerpaprikás illat és zamat volt az erősebb. A Tomolik-féle 12-es cab.sauv is hasonló volt, csak nüanszok döntöttek/dönthettek. A Meretei-féle kékfrankossal pedig talán az lehetett a legfőbb baj, hogy kékfrankos, és a prekoncepció, miszerint, nehogymá’ egy kékfrankos megverje a „cabsavokat”, lehet, hogy tudat alatt működött. Egy nagyon szép, hamisítatlan kékfrankos ízvilágú, de már lekerekedett savakkal rendelkező, jól iható, markáns bort kóstolhattunk. És, hát megkóstoltuk ennek a 13-as változatát, amely egy, helyenként 0,5 kg-os terhelésre visszavett területről származik, mit mondjak, lehet, hogy megvan a 16-os abszolút győztes is?...
A versenynek otthont adó egykori nyári vadászkatély és a szervezők jóvoltából, néhány, környékbeli őz bánatára, őzpörkölttel tehettük még emlékezetesebbé a látogatást, és így az első felvonást.
Bölcske, szép munka volt, reméljük, hogy mihamarabb már nem csak két, piacképes (=adóraktárral rendelkező) termelő lesz erről a vidékről.
