A Vince napi rendezvényen kilenc újbor lett bemutatva:

Mészáros Irsai Olivér

Lisicza Cserszegi fűszeres

Günzer Tamás Mont Blanc Cuvée

Fritmann Kékfrankos Rosé

Wekler Szekszárdi rozé

Planina Borház Néró rozé

Günzer Zoltán Portugieser

Gere Tamás Portugieser

Dúzsi Marci Cuvée

A borok közül nekem (figyelem, saját vélemény) a Lisicza és a Planina féle borok tetszettek. A következőképpen éreztem.

Lisicza Cserszegi Fűszeres 2014

 Szép, sárgás színű, tiszta, átlátszó bor. Illatában erőteljesen érvényesül „apukájának”, az Irsai Olivérnek illatossága, ízében pedig „anyukájának”, a tramininek a fűszeressége a szembeötlő. Olyan az egész, mintha magát a szőlőt harapná az ember: a cserszegi bár nem kettős hasznosítású, de az „apuka” (és az ő „apukája”, a Csaba Gyöngye) révén enni is finom.

Könnyed, középhosszú lecsengéssel rendelkezik. Az ízben némi citrus, a lenyeléskor finom mandulás jelleg is megjelenik.

 Planina Néró Rozé 2014

 A Planina rozéjának már több évadát sikerült megkóstolni, eddig egyikben sem csalódtam, ebben sem. Amit egy rozénak ebben a „szakmában” tudnia kell, azt tudja. Sőt, ennél többet is, mert ezt nemcsak azért érdemes fogyasztani, mert éppen kurrens termékként, ezt „kell”, hanem önmaga élvezetéért is. Színe szép halványrózsaszín (merthogy ez a neve, és nem hagymahéjsárga, hál’istennek). Illata visszafogott, zamata nagyon kellemes, ízre apám korai cseresznyefájának a klasszikus „vizes-édes” ízét érzem ki (tudják, amelyik még beéretten is erősen rózsaszínű, de hát május 10-én primőr cseresznyétől mit várunk? Jah, és nem chilei…). A végén icipici kesernye jön, kerekre véve a történetet. Selymes, nem dominál egyetlen íz-illat-zamat sem.

A tavaszi fűnyíráskor csak azért fogom fröccsben inni, merthogy egyébként van ereje: még a végén kárt tennék a lábamban…